Nemrégiben találkoztam egy ügyféllel. Nem az enyém volt, aztán az enyém lett. Egy másik cég ügyfele volt. Arra panaszkodott, hogy a kolléga lenyomta az ingatlanja árát egy olyan szintre, aminél már ő is el tudta volna adni, majd szerinte pofátlanul kérte a jutalékát számla nélkül.

Én egy másik ingatlannal kapcsolatban kerültem vele kapcsolatba. Természetesen minden voltam én is csak éppen ember nem, amikor elmondtam neki, hogy Budapest Vörösmarty tér ide vagy oda, az ingatlanját az általa elképzelt áron képtelenség kiadni. Persze a kedves olvasó rögtön a másik oldalt hallgatná meg. Az állandóan átvert megkárosított eladót, vagy lakáskiadót. Tele van vele az internet. Csak az a meglepő, hogy az ingatlan szakma bármilyen kudarctűrő is, abba a sok erkölcstelen cselekménybe - aminek nem állítom, hogy nincs valóság alapja - de ha az mind szóról szóra igaz lenne, abba beleroppant volna a szakma.

Térjünk az emberünkhöz. Egy-két hónap múlva valami miatt jobb belátásra tért emberünk. Valami józan árral állt elő. Sikerült is kiadni a lakását alig két hónap alatt. Erre én a sikeres ügylet után ahogyan teszem fel a kérdést, húzom elő a táskámból a számlatömböm, hogy kitöltsem a jutalékomról a számlát. Erre az emberünk; - Hagyjad már azt a sz@rt a p@csába! Mi a f@szomat kezdjek én azzal?

Én azért kiállítottam a számlát, és a kezébe nyomtam az összes többi dokumentummal együtt ami az ügylet lezárással jár. Mert nem csak egy meleg kézfogás, és egy számla jár felénk egy eladás után.

Emberünk utána visszatalált a kollégához és azt mondta neki; - Az a kis k@cs@g számlát adott a jutalékáról. Most mi a f@szt kezdjek vele?

Emberünk egyébként nem stróman vagy hasonló. Egy apuka akinek vidéken jól megy a mezőgazdasági vállalkozása, és az akkor egyetemista fiainak megvett lakásainak vételárát pörgeti immáron már minimum hatodjára vissza egy lakásokba.