Hát az emberek többsége szerint semmit. Vagy éppen azt, amit az amerikai filmekben látnak az emberek. A Colgate reklám tökéletes nő vagy férfi leüti a "For Sale" táblát, majd a következő snittben már a mosolygós boldog vevőkkel áll, és éppen adás-vételi szerződést írnak alá. Aztán a tökéletes nő, vagy izmos férfi hazamegy a hibrid Lexusával homlokon csókolja a feleségét férjét, és azt mondja: - Drágám eladtam egy lakást.
Idilli kép a semmiről. Anya mosolyog mint akit ... visznek. Apa komoly, mert nála van a pénztárca. Persze mindig anya győz.
Én bátorkodom leírni mivel telik a napom. Kelek reggel hat óra körül. Hét fél nyolc felé benn vagyok az irodában általában elsőként. Van amikor első a takarítónő. Én vagyok a második. Nem egy nagy cégnél vagyok. Ott még a wc-ért is pénzt kértek volna.
Míg iszom a kávém, addig átnézem a vevőimet. Összevetem a magam és a kollégáim által hirdetett ingatlanokkal. Igen ... Nálunk valóban létezik a keresztértékesítés egy ideje. Ha találok valamit akkor értesítem telefonon e-mailben a vevőt, hogy van a számára egy potenciális ingatlan.
Utána jön az amit én magamban csak k@rva anyázós résznek nevezek. Ez engem hidegen hagy. Nem nekem szól, hanem a tollasodni akaró, agresszív, erőszakos, minden szakmai tudást nélkülőző "kollégáknak", akiknek a gres, és a kerámia burkolat ugyanazt jelenti, és akiknek idézem: - "A HB 38 valami szórakozóhely? Mint az A 38?" (A HB 38 égetett falazó elem - magyarul tégla)
Az apróhirdetési oldalakon tulajdonos által meghirdetett ingatlanok mellé megadott telefonszámokat hívom fel. Jelzem sok esetben az "Eladó tulajdonostól ..." kezdetű hirdetések mögött is "kollégák" állnak. Húsz hívásból öt-hat ilyen. Tíz válogatott trágárságok közepette elküld édesanyámba meg egyéb helyekre. Három megmarad emberi mivoltában, és megköszöni a hívást, de egyedül szeretné értékesíteni az ingatlanát. Egynek felkeltem az érdeklődését, és további találkozót beszélünk meg.
Fogadom a telefonokat amik e közben érkeznek. Visszahívom azokat akik hívtak de éppen foglalt voltam. Napi 50-70 hívást bonyolítok ügyfél szinten. Ehhez jönnek még a kollégák hívásai.
Ha úgy alakulnak a dolgok, akkor megmutatok ingatlant/ingatlanokat potenciális vevőnek, vagy albérlőnek. Ha nem akkor az adatbázisom építgetem, vagy marketing megoldásokon gondolkodom, és valósítok meg. Ha nincs ilyen akkor dokumentumokat készítek elő. Nyomtatok, fénymásolok.
Az én felmérésem szerint ami nem reprezentatív, egy ingatlanos 0,6-1,2 ingatlant tud eladni jelen helyzetben egy hónapban (A televíziós, és egyéb propagandának nem kell hinni, hogy fellendült az ingatlanpiac. Azt elfelejtik megemlíteni, hogy ez csak átmeneti rövid fellendülés.) Így aztán ebből következik, hogy az a jutalék ami a referenst illeti meg sokszor két-három hónapra kell beosztani. Amit el is lehet költeni mert sokan azt gondolják magukról - de az eladók is úgy gondolják, hogy A6-os Audi nélkül, meg egyáltalán kocsi nélkül nem ingatlanos az ingatlanos. Én inkább a BKV-t használom. De ha szükséges akkor el tudok jutni mindenhova ahova a BKV nem szállít el.
A pénzen amit az luxusautó árával vagy törlesztőrészletével megspórolok, marketing megoldásokra hirdetésekre, molinókra egyebekre fordítom.
Legalább én tudok mutatni hirdetési felületeket, a saját oldalunkon kívül a tulajdonosnak aki velem/velünk szerződik. Sok "kollégám" bemagolja húsz ingatlanhirdetési portál nevét, mert ez az elvárás az eladó részéről. Ha nem tud fejből vagy tíz-húsz helyet mondani, ahova felrakja a referens az ingatlanát, akkor mehet a fenébe. Ezt hallottam a saját két fülemmel.
Tehát ha nincs nagy forgalom nálam, akkor "innovatív" marketing megoldásokon gondolkodom. Ami egyik sem újdonság, csak szokatlan. Nem megszokott a szakmában, hogy a - kifelé mutatom milyen király vagyok (Tisztelet a kivételnek) életstílus mellett a gondolkodás. Semmi új marketing megoldást nem hozok én ebbe a szakmába. Nem az én alfelemből távozik a spanyol viasz. Én csak ősrégi dolgokat próbálok kicsit másképpen, máshogyan, a mai igényeknek megfelelően beilleszteni az ingatlanértékesítésbe.
